The chocolate cookies

Not a chocolate cookie. The. Chocolate. Cookie.

A recipe I can tell when I wake up in the middle of the night, the best and the oldest.

The oldest because that was the first one I EVER created.

Before THE cookies, I really liked to spend time in the kitchen - helping my mum or grandma or when I was alone, preparing non-baking sweets. The oven for me was an unknown monster what I never turned on.

But one day in the age of 13 or 14 I realized that come on, there are only 2 buttons on that freakin machine, a dead monkey can do that. So I started to look after a kinda easy cookie what I can make as the result of our first date with the oven.

And it was as good as it is today when I make it. Soft and creamy when warm, cracky when cold. The perfect chocolate cookie. And it is from Judit Stahl, a Hungarian cook who was the first one to admire in my kitchen-life. 

In those times, there was another monster too: the knife-grinder. Oh yeah. That voice...waaah I am still freaking out! So I grinded the chocolate with a knife. Not a good idea. Use the grinder.

Ez nem egyszerű csokis keksz, számomra ez A csokis keksz. Álmomból felkelve is tudom a receptet, és ennek igen egyszerű oka van: ezzel a sütivel indult a sütési pályafutásom.

Előtte is sokat mozogtam a konyhában, anyukámnak segítettem, vagy sütés nélküli édességeket (pl. kókuszgolyót) készítettem. A sütőhöz azonban hozzá sem mertem nyúlni. A sütő számomra egy félelmetes szörnyeteg volt, jóformán a közelébe se mentem.

Aztán olyan 13-14 évesen egy nap egyszer csak azt gondoltam: ugyan már, összesen két gomb van azon az átkozott sütőn, mindenki meg tudja csinálni. Felcsaptam az akkori kedvenc olvasmányomat, Stahl Judit Gyorsan, valami finomat! című könyvét, és megsütöttem belőle a Csokoládés tallérok elnevezésű receptet.

És ugyanolyan jó lett, mint amilyen most, öt évvel később.

Ezek után azt hiszem, nem kell magyaráznom, mennyire egyszerű ez a recept. Bárki nyugodtan fogjon neki, még az is, aki most még fél a sütőtől!:)

Annak idején a másik nagy félelmem a késes daráló volt, mondjuk még mindig, ha meghallom a hangját... És az eredeti recept utasítása szerint késsel szeletelgettem picire a csokit. Na ezt nem ajánlom, de ha épp daráló híján vagyunk, megteszi.

A tallérok melegen lágyak, omlósak, kihűlve keksz-szerűbbek, de nem ropogósak. Én a meleg verziót szeretem, sőt, van hogy másnap reggel mikróban újramelegítem.:)

150 g flour

1 tbs cocoa powder

100 g butter

100 g dark chocolate

150 g sugar

a pinch of bicarbonate of soda

1 egg

Mix the flour, bicarbonate of soda and the cocoa powder. Grind the chocolate and add it to the flour mixture.

Using an electric hand mixer, mix the sugar with the warm butter, add the egg when well-mixed. 

Stir it into the flour mixture, and create a dough. Line a tray with baking paper.

Have a piece of dough and using your hand, create a walnut-size ball. Put it on the baking tray and gently flat it.

Bake on 180 degrees for 12 minutes (not more!).


150 g liszt
1 ek kakaópor
késhegynyi szódabikarbóna
100 g étcsoki
150 g cukor
100 g vaj
1 tojás

A liszthez hozzáadjuk a szódabikarbónát és a kakaóport. A csokit késes robotgéppel apróra daráljuk, és azt is beleszórjuk.
A cukrot a vajjal habosra verjük, majd hozzáadjuk a tojást is. Pár percig verjük, majd hozzáadjuk a lisztes keverékhez.
Egy tepsit beborítunk sütőpapírral, majd a tésztából diónyi golyókat formázunk, és elrendezzük őket a tepsin. Vigyázat, igen nagyot nőnek! Óvatosan lenyomogatjuk a golyókat, tallérokat formázva. Ízlés szerint jégcukorral díszítjük.
190 fokon 12 percig sütjük, tovább szigorúan tilos!